„ …miképpen fenn a mennyben,

azonképpen itt a földön is…”

/ Az Úr imája /

 

 Halottak napi ima

         Ma, többi imámat félretéve, egy gyertyát gyújtok, és ezzel imádkozom Uram:

         Milyen sokan vannak, akik ezen a napon a halottakért mondanak fohászt azt gondolva, hogy az ő imájuk erősebb lehet a te könyörületednél.

         Ismét mások a halottakhoz imádkoznak, legyenek közbenjárók nálad értünk, élőkért, hívén azt, hogy közbenjárás kell a te irgalmad elnyeréséhez.

         Én ma este a halottakkal együtt imádkozom hozzád, Uram, mert úgy hiszem, hogy számunkra átláthatatlan teremtésedben csak a szeretet működik, így nem is vonsz határt a még élő, vagy már meghalt gyermekeid között. Mivel az életünk utáni élet is természetes forma számodra, talán nem is tudod, melyik gyermeked él itt e földön, vagy túl a sírkerteken. Ez a kis eltérés feloldódik és eltűnik abban a szeretetben, mely örül a már otthon lévőnek, és várja a hazatérni vágyót.

         Nem hinném, hogy a sírkerteken, az „orgonáson” túl élő szeretteink a te imádásoddal lennének elfoglalva. Nincs olyan szülő, aki gyermekeit a saját imádására kényszerítené, mint ahogy mi sem tesszük ezt itt a földön gyermekeinkkel, mi is mást kérünk tőlük féltő aggódásunkban.

         Ezért így imádkozom együtt most élőkkel és holtakkal hozzád, Uram: Terítsd reánk atyai palástodat, mely elfödi, és nem kitárja gyermekei bűnét. Add, hogy megérthessük és gyakorolhassuk azt az önzetlen szeretetet, mely egyformán magához öleli a már otthon lévő és a még hazatérni vágyó gyermekeket, akik között én is ott vagyok és leszek, Uram!