Judit lányomnak

A turista

 Az mondták neki, van egy hely, ahol régen nem jártak, és mostanában nem is fognak erre időt pazarolni. Tehát őt kiválasztották arra, hogy helyettük nézzen körül, mérje fel az állapotot, úgy az idő, mint a jelen függvényében.

            Ehhez álcát is adtak neki, mondták: turista leszel, aki nem szól bele semmibe, semmit nem kritizál, semmit nem javít, semmi csorbát nem köszörül helyre. Nincs sajnálata, nincs együttérzése, hagynia kell az ottani életet folyni a maga medrében. Neki csak az a feladata, hogy érezze jól magát, amíg ottan van. Nem vesz észre szenvedést, nélkülözést, nyomort, gazdagságot, egyéni és társadalmi relációkat.

            Ő csak egy turista. Körülnéz, beszámol, és ennyi a dolga. Aztán visszajön, és teszi továbbra is azt, ami ezen a helyen a dolga. Vegye ezt a kirándulást úgy, mint eddigi érdemei elismerését.

És ő elindult, miután a felfedező csatornába rakták, (féreglyuk), ami mindössze egy 12-15 cm-es kis cső volt a két világ között, és mire átjutott rajta, már esett is egyik ámulatból a másikba.

 Az első ámulata az volt, hogy várták. Láthatóan örültek neki. Elemek hajoltak fölé, és mondták: na, végre itt vagy. Ahonnan ő jött, ott soha nem örültek. Az természetes, hogy valaki itt van, nem csoda ez, része az egészünknek. Rész nélkül nem lenne egész. Mi ezen a csodálkozni való?

Jött a második csoda, mikor egy más elem elkezdte valamivel locsolni, és kijelentette, hogy az eredendő bűntől immár megszabadult. Nem tudta, mi az a bűn, mert lenni az elemi lét joga, és hogy ezt valaki megkérdőjelezze, stigmával illesse, és mindezek felett valami hűbérúri kegyként ettől megtisztítsa, avagy feloldozza.  Na, ez nagyon nagy újdonság volt a turista tudatában.

            Ő csak jegyzetelt, hogy mindenről híven be tudjon számolni, ha hazaér. Majd mesél otthon a paradicsomról, ahol kezdetben az oroszlánok vegetáriánusok voltak a gazellákkal együtt, aztán valami almalopás folytán ezek ragadozók lettek, egyesek gyilkosok, mások áldozatok, de ezzel nem is volt baj. mert jött egy angyal, aki az istenük nevében lángpallost hordott kezébe, és kizavarta a ebből a paradicsomból azt, ami neki nem tetszett. Megszűnt a paradicsom, az áldozatok  áldozatok lettek, a ragadozók ragadozók maradtak.

Nem nagyon értette az ő világának értelmével, hogy a paradicsomot megteremtő isten miért vitte le a földre az első fegyvert, a lángpallost. Aztán meg csodálkozott, hogy a teremtményei ölik egymást, Káin Ábel ellen, és Ábel a túlélő a mai napig. Káin meghalt Ábel él. És öl.

Ezeket mind az útleírásába szerkesztette a turista.

Aztán ezeknek az Istenük észbe kapott, hogy a paradicsomból káosz lett, és küldött tíz parancsolatot, amit azóta sem tart be egyetlen elem sem ebben a világban. De jöttek az áldozók, akik áldoztak aztán oroszlánt a vadászat nevében, lényeket, értelmeket, elemeket ennek, meg annak nevében. Ők voltak az áldozók, akik soha nem lettek áldozatok. Valahogy mindig megúszták. Istenük nevében, aki elhozta a lángpallost, és a lángpallosról mintázva kitalálták az obszidián kések használatának művészetét.

Ők voltak, és vannak - jegyezte meg magának a turista.

Marduk isten Mezopotámiából.

Zeusz egész családja, és Jupiter csürhéje. 

A fehér ló. A Nagy Medve szelleme.

Lipit Istar, Jehova, Mózes, Jézus, Allah, és Buddha.

Ré az egyiptomi, és Lajos a napkirály…..

Az olyan lények, akik valamikor valami nedveset csorgattak reá, sokan voltak. Persze mind más és másképpen fejezte ki a maga igazát.

Az egyik csöpögtetett, a másik metélt – na, ebből a fajtából kettő is volt, akik büszkék voltak csaknem 2000, avagy 5777 éves múltukkal, még mindig metéltek. Egy darabot vágtak le az embernek a pisilőjéből, mert csak akkor lesz igaz ember az ember, ha nincs meg teljesen a pisilője.

Természetesen ezek az elemek rituáléikhoz valami köznapitól eltérő ruhát vettek fel (palástokat, tiarákat, narancsszínű lepleket, amiben ezt tették)  

Aztán a természetes népek tollruháját, földdel borított vállait kikiáltották sámánizmusnak, pogányságnak, eretnekségnek, és igen sok jó elemet legyilkoltak, feláldozva őket hitük és pozíciójuk okán. Na, miután így csepegtettek, meg csonkítottak, ugyanúgy füstöltek tovább tömjént, meg illatos kis füstölő rudacskákat, ugyanazon rituálék szerint, mint amit rabszolgáik, a konkvisztádorok, és egy kis idő elmúltával Savonarola máglyái. Az öltözékük szebb volt, mint a perui hegyek legszebb tolldísze.

            Megtudta, hogy ezeknek nevük is van: Kereszténység, Iszlám, Buddhizmus, Brahmanizmus, és a kínai Univerzizmus. Meg annyi izmus, meg rengeteg olyan izé, amit fel sem jegyzett, mert tudta, ezeknek az ő világában csak addig van helye, amíg ezek önfenntartók.  Aztán elenyésznek, és hazamennek oda, ahonnan jöttek.

Elmosolyodott magában, és azt gondolta: ideje hazamennem.

Igen - mondotta magának - én tudom, hol van a haza. Egy elemnek a külső elektronhéján keringek, és örülök, hogy keringhetek még. Nem tudom ennek az elemnek a nevét, nincsenek parancsolatai, legendái, azt tudom, hogy körötte keringek a legkülső pályán, ahonnan egyszer majd elenged.

A helyemet átveszi egy másik elengedett, akit szintén elengednek és így tovább. Ebben a világban, ahol turista vagyok, ezt az elektronáramlást nevezik áramnak. És fénybe, vagy sötétségbe borul a világuk anélkül, hogy tudnák a vándorlás igazi, nagyszerű csodáját.

Majd otthon beszámolok mindenről híven, pontosan.

És megköszönöm a kivételes kirándulást, hogy turista lehettem egy számomra fel nem fogható világban.

 Akkor ideje hazamennem. Oda, ahol a részecskék tudják, hogy részecskék. Őket elterelheti gravitáció, holdak, napok, csillagok, a galaxisok, a fekete lyukak ereje.

Ha hazaérek turista utamból, ott nem kell felnéznem az égre, mert nincs ég.

Nincs mire felnézni, lenézni. Várom, hogy valami megkedvel, beszippant, aztán ettől gyarapodva már én is beszippantok valamit.

És együtt gyarapodunk. Talán valamikor felrobbanásra kész fekete lyuk leszünk, és új világ születik ismét.

Mert a turistautam tapasztalatából már megtudtam, hogy van makrokozmosz, és van mikrokozmosz, de a legkülső elektronhéjon elbocsátásra váró elektront csak a saját mikrokozmosza befolyásolja. És ha nincs a helyén, a helyére jön egy másik turista. Ennyit tud. Nem többet.

Nos, neki ennyi elég...

Judit lányom születésnapjára

2017. március. 25-én

Soroksár

PLT’