Alfa és Omega

        Van a spermának feje, és farka. Valahogy úgy működik ez a históriák által lejegyezve, hogy a feje termékenyít, a farka meg hajtja őt előre feladata felé. Én erről nem tudok sokat vallani, mert a lelkem és a természetem mindig olyan volt, mint liliomos Szent Imrének.

         Aztán van ez a dolog olyatén működésben is, hogy több Szent Imre van. Aki előbb ért célba, az az Alfa 

        Aki a legvégén, az a farok. Az Omega

        Ezt így is lehet mondani. Aztán úgy is, hogy van Alfa, és Omega. Közös egységben, egy cél érdekében

        Közös mindenikben az, hogy sem az Alfával, sem az Omegával külön- külön- nem tudnak mit kezdeni. Sem az Alfa, és sem az Omega. Önmagukkal nem tudnak mit kezdeni

        És ez nem a Szent Imrei lelkületük miatt van.

        Talán csak azért, mert a fej elvesztette a farkát, a farok pedig a célját. Ki tudja már ezt megfejteni az időknek ilyen végtelen ködén átnézve?

         Egy biztos. Mikor az ondó feje belemegy a petesejtbe, a farok leválik róla, és valahogyan valahová felszívódik, eltűnik. Mint a gyík farka. Ott marad a kezedben a farok, a gyík, meg csisszen, és eltűnik.

        Erről nem írnak a krónikák, és nem említik az orvostudorok könyvei sem. De évezredek írásos feljegyzési vannak arról, hogy mi lett annak a következménye, hogy egy farokmotor eljutatta az anyasejtbe a fejet.

        Ez az emberiség története. Szép és kerek történet. de sehol nem kérdik meg, és nem mesélnek arról, hogy mi lett a farokkal?

        Alít ez a kép Reményik Sándor szent Józsefről írt verséhez. „ Az evangéliumban hallgatok, és hallgat rólam az evangélium”. Nagyon nagyon hallgat.

        Volt egy ember. Ezt nem kell ragozni, hogy milyen ember volt, hol élt, mit művelt, és mit nem művelt. Bírái nem mi vagyunk.

        Szóval olyan volt amilyen volt, de egyet biztosan tudok.

        Az asszonyát nagyon szerette.

       Az is előfordulhatott, hogy megkedvelt másokat is egy-egy szó erejéig, de igazából csak az asszonyát szerette.

        Amikor asszonyát szerette, akkor ráfolyt áfonyával, mézzel, nektárral.

        Körbefolyta szóval és tettel, és egyéb más érzékekkel Így született aztán meg az Alfa.

        Aztán születtek még más gyermekek is. De ennek az embernek a helytálláson kívül nem volt más világa. Csak ment a világában, ”mint az inda, szemérmesen félőn  kúszó inda szára,

- hogy ne érje nap sugára - ne dermessze hideg pára- íly szemérmes a szerelmünk”- mondta  az ő asszonyának..

        Na, az Alfa kopírozott volt a maga teremtőjéhez teljes mértékben. Nem is igen értettek szót az életben egymással, mert mindenik önmaga volt-avagy szeretett volna lenni.

         Az Omega, az  igen nagy bajban volt. szeretett volna az lenni aki nemzette, és az is, aki előtte járt,- már az Alfára gondolok-, De ezek felette szeretett volna lenni Omega is.

        Csak így natúr, és szerényen. Mint előre vivő motor.

        Nos, voltak vágyi és reményei. De őt gyakran bántották. Ő volt az Omega. Az utolsó betű a sorban.

        Talán ekkor sírdogált az alábbi szavakkal:

        „Bizony könnyebb követ vetni,sem mint követ fejteni,s mások izzadsága árán ártatlant megkövezni. Ha pillér lennék, kinek vállán nyugszik egy híd elnyúlón,a híd helyében csak azt kérném:Rajtam folyjon a folyó.”

        Ez is az ő mondata volt. Akinek igen nyugtalan álmai voltak.

        Álmában számon kért múltat és jövőt. A jelent soha.

        Az Alfa és az Omega talán soha nem ismerte egymást, és így tűntek el a maguk gyarlósságában.

        Arra is gondolok mostanában a gondolákban, hogy nincs is jelentősége az Alfának, és az Omegának. Talán csak ami közöttük van. Az pedig a teljes ABC.

        Lehet hibátlan a sor az eldobott utolsó betű nélkül?

        Talán..

        Én nem tudom…

        Honnan is tudhatnám?Én már nem tudok semmit.

2016.Soroksár

PLT’ febr. 14.